Parkinson-kór és a jogosítvány (gépjármű vezetői egészségügyi alkalmasság)
2011. január 1-e óta jelentősen szigorodtak a gépjárművezetés egészségügyi alkalmasságának elbírálása.
A változások a krónikus betegségben szenvedőket érintik, sok esetben csak a szakorvosi véleményének ismeretében állapítható meg az egészségi alkalmasság, illetve a jogosultság időtartalma is rövidül.
Az alábbi betegségek esetében kötelező a szakorvosi vizsgálat:
- nagyothallás
- színlátás zavarai, látótércsökkenés, súlyos fokú látásromlás
- szívritmus-szabályozó készülékkel élő vagy szívinfarktuson átesett betegek
- tablettás vagy inzulinkezelés alatt álló cukorbetegek
- aki idegrendszeri betegségben szenved (agyi infarctus, keringészavar, epilepszia, Parkinson-kór, stb.)
- mentális rendellenességek (gyengeelméjűség, személyiségzavar)
- súlyos depresszió, pánikbetegség
- korábban diagnosztizált alkoholfüggőség
- súlyos veseelégtelenség
Mindez azt jelenti, hogy lesznek olyan gépjárművezetők, akiknek 2-3 szakorvoshoz is el kell menniük, hogy a jogosítvány hosszabbításhoz szükséges alkalmasságot elbírálhassuk. Így a szakrendelésekre való várakozási idő miatt az alkalmassági vizsgálat hónapokig elhúzódhat!
Melyek az új rendszer előnyei?
- Kétségtelen, hogy azon -az egészségükkel korábban nem eléggé törődő- betegek is kénytelenek a jogosítványuk megtartása érdekében a szakorvosi rendelésen megjelenni, illetve a szükséges kezelést alkalmazniuk.
- Leveszi a háziorvosokról -a sokszor konfliktusoktól sem mentes- eljárás terhét.
Melyek a hátrányok?
- Az új egészségügyi alkalmasság elbírálási rendszert számos szakmai szervezet, többek között a Magyar Orvosi Kamara is, bírálja.
- A szakorvosi vélemény kiállítása pénzbe kerülhet, sok időt vesz igénybe.
Általános irányelvek Parkinson kórban
Általában elmondható, hogy a gyógyszeresen jól beállított betegek esetében az 1. csoportú (nem hivatásos személygépkocsi vezetésre szóló) egészségügyi alkalmasság neurológiai szempontból megadható.
Amennyiben a beteg mozgásteljesítménye fluktuál (azaz a jó és a rossz mozgásteljesítménnyel járó állapot váltakozik) javasolt a gyógyszerelés módosítása. Amennyiben a rossz mozgásteljesítmény nemcsak a gyógyszerbevétellel kapcsolatban jelentkezik, hanem előre megjósolhatatlanul és váratlanul is kialakul, akkor ezen tünetek megszüntetéséig javasolt a gépjárművezetéstől való tartózkodás.
Szintén kiemelendő, hogy bizonyos gyógyszerek (például a dopaminagonisták) fokozott nappali aluszékonyságot vagy súlyosabb esetekben hirtelen, minden előjel nélkül kialakuló elalvást okozhatnak. Amíg ilyen tünetek észlelhetők, szintén nem javasolt a gépjárművezetés a fokozott baleseti kockázat miatt. Azonban a legtöbb esetben gyógyszermódosítással ezek az állapotok kivédhetők.
Amikor a betegség elér olyan pontot, hogy a beteg reakcióideje vagy a mozgáskészsége nem felel meg a biztonságos közúti vezetésnek, illetve a látási és gondolkodási képességek súlyos fokban romlottak, akkor általában a gépjárművezetést nem javasoljuk. Szintén nem javasolt a vezetés, amennyiben a betegnél a vezetési képességeket befolyásoló egyéb megbetegedés (pl. agyi infarktus, szellemi leépülés, súlyos fokú cukorbetegség, izomsorvadás) is fenn áll.
A gépjárművezetéssel kapcsolatosan általános tanács, hogy a lehetőségek szerint csak jó mozgásteljesítményű állapotban, fokozott óvatossággal szabad vezetni. A betegnek el kell tudni fogadnia, hogy bizonyos szituációkban (pl. rossz látási körülmények között) a helyzetfelismerő képessége és a reakció ideje rosszabb, mint a Parkinson-kór megjelenése előtt, és ezért a korábbi vezetési stílusához képest sokkal körültekintőbbnek kell lennie.
Amennyiben hosszabb autózásra vállalkozik, javasolt, hogy kísérővel és gyakori pihenő közbeiktatásával vezessen a beteg. Amikor a beteg úgy érzi, hogy a rosszabb mozgásteljesítményű állapot kezd kialakulni, megfontolandó a megállás és egy újabb pihenő közbeiktatása is. A vezetést megelőzően fontos az étrendi tanácsok és a gyógyszerbevételi időpontok pontos betartása.
